Kedves Jövendőbeli vendégház lakó!

Egy visszajáró [író] vendég levele az újonnan érkezőknek

A János hegynek titkai vannak. Elvarázsol, ha hagyod, megvigasztal, ha szomorú vagy, és enged nagyon szeretni. Nem olyan, mint Toszkána, hiszen van saját arca, aurája. Viszont éppen annyira, feledhetetlenül gyönyörű! És te, kis „kényelmi” csalással, úgy élhetsz benne, ahogy a régiek, akik felfedezték ezt a vidéket. Akik az első tőkéket ültették. 

Gézáék házirendje praktikus szöveg, érdemes bogarászni, nézd meg! De a rend és rutin más dolog, és csodálatos abban modernül archaikus világban otthon lenni. Ha ráérzel az ízére. „Modernül archaikus”, mondom, mert van világítás (nekünk sosem fogyott ki, de naperengia), van kapszulás kávé, a fürdőben stilizált dézsába folyik a meleg fürdővíz.

De a csikós sparhelt vagy a bogrács más főzési logikát kíván, mint a vízmelegítő és a főzőlap. Az előbbitől két napig meleg van a konyhában: hűvös nyáron vagy este meglepően jól tud esni. De kánikulában erős. Az utóbbi módszer ismerősebb lehet, számunkra évről-évre kiderül, hogy mindent meglehet bográcsban csinálni, a rántott hústól a teavízig. Házasságvédelmi jótanács, a bográcsozás jár némi tököléssel, elszaladhat vele az idő, és azt a banalitást, hogy füstös lesz a hajad, a ruhád – mondjuk az esti boglári koncert előtt – nem célszerű elfelejteni. Egyébként is érdemes előre gondolkodni, hiszen, ha már tüzet raktál, több dolgot meg lehet főzni rajta, a sparhelten is egészen más íze lesz mindennek, mint otthon.

Az „előre gondolkodás” amúgy is praktikus, van hűtő, borhűtő, pince.  És különben is, ha már felmentél a hegyre, ne kelljen mindenért leugrálni. Mi mindig alá becsüljük az ásványvíz igényt (a kút fúrt, ha felforralod, rendben), de az iváshoz egyszerűbb felvinni. Ancsa házikenyere isteni, abból sem lehet eleget venni, és ha kiülsz a teraszra, az étvágy is más.     

A boros és mámoros filmekből kimarad a természet, mindenestül, nincsenek kíváncsi nyulak, rebbenő őzek, ott nem dongnak dongók, nem „koppan az éji bogár”. Itt egészen közel enged magához a hegy, a szőlő. És ők is közel jönnek. Néhány aprósággal, csukott ajtókkal, folyton lehúzott rolóval a kizárásuk is – meg a hűvös is – remekül megoldható, de erre nem árt figyelni. Szerintem hasznos a fújós szúnyogriasztó és az áramos is. És lefekvés előtt üdvös becsukni minden ajtót, könnyen betévednek az énekesmadarak, éteri, ahogy dalolnak, de jobbak odakint.             

Ezek a csodálatos présházak őrzik a hegyet, ismerik. De nem a mai elvárás szerint épültek. Ezért a régi helyiségekből, tisztaszobából, padlásfeljáróból lettek a mai hálók, fürdők. Nagyon igényes minden, de a hálóból nem nyílik se fürdő, se gardrób.

Nem ismerek még egy helyet, ahol ilyen feledhetetlen környezetben magad lehetsz. A magad ura. Tiéd a kert, a szőlőhegy, a panoráma, a csend, senki soha meg nem zavar benne. Tiéd a hagyomány, a régiek bölcsessége, aromája, a gyönyörű balatoni látkép. Más tempó, más élet, más boldogság. Csak el kell merülni benne.

Jó szórakozást kívánva üdvözöl egy törzsvendég,

Grecsó Krisztián

József Attila-díjas író   

FOTÓ: Bácsi Róbert László/Vince magazin

FOTÓ: Bácsi Róbert László/Vince magazin

Minden Jog Védve, Készítette Design Ucca